2009. május 16-án borongós napra ébredtünk, de ennek ellenére jókedvűen indultunk el Bács-Kiskun megyébe, Tiszakécskére. Igaz, 8 órakor nem sikerült elindulnunk, ennek ellenére viszonylag korán, délben megérdekeztünk az Arany János Művelődési Házba.

Miután kipakoltuk a hangszereinket, a várakozásé volt a főszerep, hiszen a műsor csak 3 órakor kezdődött. Hamarosan megkaptuk a sorrendet, amelyből kiderült, hogy a 24 együttes közül tizenkettedikként fogunk színpadra kerülni. Hangolás után beállítottuk a mikrofonokat a színpadon, és egy rövid próbát is tartottunk, hogy élesben minden a lehető legjobban sikerüljön.

Színpadra kerülésünket feszült várakozás előzte meg, amit a többi csoport műsorának meghallgatásával, valamint viccelődéssel töltöttünk el.

Fél öt körül sietve kellett felrohannunk a színpadra, mivel pár együttes kiesése miatt előrébb kerültünk, de erről sajnos minket nem tájékoztattak. Szerencsére nem késtünk el. Elkezdtünk a műsort, amit a szakértő zsűri érdeklődve fogadott, mivel nem a megszokott stílust vélték felfedezni dalainkban. 8 perc volt a műsorunk, amely alatt mindenki fantasztikusan érezte magát a színpadon.

Ismét várakozás következett, majd fél 7-kor végre elkezdődött az eredményhirdetés. Nem tudtuk, hogy vajon a zsűri hogyan fogja értékelni a többiektől eltérő stílust. Kérdésünkre hamarosan választ is kaptunk: a kazincbarcikai Galagonya Citerazenekar Kiemelt Nívódíjat kapott, amely a találkozó legmagasabb elérhető díjazása volt. Megilletődésünk azonban ekkor még korán sem ért véget, ugyanis nagy meglepetésünkre a zenekar a Különdíjat is megkapta a zsűri értékelése alapján, amely egy 25 000 Ft értékű nyári táborozási utalványt tartalmazott. Örömünk határtalan volt, büszkék voltunk az elért eredményekre.

A zenekarok értékelésére már a Móricz Zsigmond Kollégiumban került sor, amely egyben a szállásunk helyszíne is volt. Egy gyorsbüfés vacsora után János részt vett az értékelésen, a csoport tagjaival a sofőr kedvességének köszönhetően ellátogattunk a Tisza partra, ahol felejthetetlen perceket töltöttünk. Visszatérve elfoglaltuk a szállásunkat, majd ezután János megosztotta velünk az elhangzottakat. Büszkék voltunk, és kellőképpen megünnepeltük az elért eredményeket.

A társalgóban meghallgathattuk Kovács László virtuóz kobozjátékát, majd pedig egy moldvai táncház következett, amelyben a zenekar szinte összes tagja részt vett. Miután kellőképpen elfáradtunk, a mezőtúri és a perbáli együttesek közös rögtönzött műsora következett. Ez a nap az ünneplésről szólt, ezért senkinek sem volt kedve aludni. Este 1 óra után mi is kedveskedtünk egy rövid műsorral, amelyet a jelenlévők érdeklődve hallgattak végig. 4 óra környékén tértünk nyugovóra, de nehezen jött álom a szemünkre.

A reggeli ébredés nehézkes volt, de 7 órakor már mindenki talpon volt. 8 órakor indultunk haza napsütéses időben. Minden rendben zajlott, fél 1-re értünk haza.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak, büszkék vagyunk az elért eredményekre valamint arra, hogy a kazincbarcikai Galagonya Citerazenekar tagjai lehetünk.

Reméljük, hogy továbbra is lehetőségünk nyílik ilyen szép eredményeket elérnünk és méltán lesz ránk büszke Kazincbarcika városa...